1.0Nelli blogjahttps://nelliblogja.cafeblog.huJudit Sándorhttps://nelliblogja.cafeblog.hu/author/juditsandor_hotmail-com/Évekkel ezelőtt vettünk egy telket a város szélén, egy csendes zsákutcában. Ide akartunk építkezni, aztán változtak a tervek. Sokáig tervezgettük, milyen házat építsünk. Rajzolgattunk, újságokat nézegettünk, voltunk építészeknél is. A telken is sokat dolgoztunk-főleg a párom és családja-, hiszen nagyon elhagyatott volt, mikor megvettük. Rengeteg bokrot, fát kellett kivágni, egy régi épületet is lebontottunk. Nagyon szép lett, közel 2000 nm-es, füves-fás területünk lett. De valahogy a lelkem mélyén mégse akartam ide költözni. Én városi lány vagyok, mindig lakásban laktam, párom viszont vidéki, családi házban nőtt fel. Szívesen laknék én is családi házban, de inkább közelebb a városhoz, kisebb kerttel. Aztán egy nap megláttam a városban vezetés közben egy eladó polgári családi házat. Le volt pukkanva, mégis nagyon megfogott. Otthon elmeséltem, milyen szép házat láttam. Kocsiba ültünk, hogy a párom is megnézze. Nem emlékeztem pontosan, hol volt, keresgéltük és nem találtuk... De találtunk helyette valami mást. Egy szépen felújított polgári házat. A házunkat! (azóta megtaláltuk a másik házat is). Igazából nem is akartunk házat venni, de ez szerelem volt első látásra. <a href="https://nelliblogja.cafeblog.hu/files/2014/08/IMG_2205.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-6" src="https://nelliblogja.cafeblog.hu/files/2014/08/IMG_2205-300x223.jpg" alt="IMG_2205" width="300" height="223" /></a> Hát nem gyönyörű?rich